Településtörténet

A Bozzai Bárdos települések egyesüléséből keletkezett község határában neolitikus kőbaltát, vonaldíszítésű cseréptöredékeket, kovakő pengéket találtak, melyeket a Savaria Múzeumban őriznek. Kora bronzkori kerámiatöredékek is kerültek elő, bizonyítván a vidék korai lakottságát. Az államalapítás korának Vas megyei egyházi szervezettségi szintjét bizonyítja, hogy nagyon sok kis lélekszámú falu is plébániával és templommal rendelkezett. Így 1271-es írásos említést találtak Bozzai templomáról és plébánosáról. A templom és a parókia a török időkben pusztult el. Maradványiról, pontos helyéről nincs tudomásunk. A plébánia végleg megszűnt, a templomhoz tartozó földeket elbirtokolták.
A községet a Bozzay-család törzsökös fészkének ismerték. Ez a kisnemesi falu mindig is földművelésből és állattartásból élt.
1804-ben csak 19 házról, 118 lélekről emlékeznek a feljegyzések. Azaz 6 polgár, 4 szolga és 26 zsellércsalád élt itt.
Az I. világháborúba már 80 hadköteles vonult be. 15-en hősi halált haltak. Három hadiözvegy és 5 hadiárva sírt utánuk.
A községet a Vép-Kenéz-Pecöl országúthoz bekötőút kapcsolja. Vasútállomás Vépen található. (5 km).